Az előrejelzések alapján igen nagy a valószínűsége annak, hogy 2002. november 19-én hajnalban különleges látványosságban lehet részünk. Ezen a napon ugyanis a Föld keresztülhalad egy üstökösből származó anyagfelhőn, melyből minden bizonnyal meteorok ezrei lépnek bolygónk légkörébe, igen látványos "csillaghullást" okozva.

Miért látunk hullócsillagokat? Az üstökösök a Nap közelébe érve sok anyagot veszítenek, a belőlük kiáramló por tovább kering a világűrben. Ezek alkotják a meteorrajokat, amelyek pályáját Földünk időnként keresztezi. A rajok közel az üstökössel azonos pályán keringenek a Nap körül, s a legsűrűbb részük általában az üstökös közelében található. Amikor a Föld találkozik e részecskékkel, azok nagy sebességgel a légkörbe érve felizzanak, ionizálják a levegő molekuláit is, fény keletkezik, s ezáltal meteorjelenséget, csillaghullást látunk. A közelgő égi látványosságot az 55P/Tempel-Tuttle-üstökösnek köszönhetjük. Ez az égi vándor 33 évenként kerül a Föld, ill. a Nap közelébe. A Tempel-Tuttle-üstökös anyagából keletkezett meteorrajjal (amelynek a neve: Leonidák) Földünk minden év novemberének közepén találkozik, de az üstököstől távolabb az anyag lényegesen ritkább. Az üstökös legutóbb 1998-ban járt közelünkben, így az elmúlt években több sűrű anyagfelhővel is találkoztunk. Európában ezek közül egyetlen alkalommal, 1999-ben lehetett hatalmas csillaghullást megfigyelni, ekkor azonban hazánkat teljesen beborította a felhőtakaró, s meteorok helyett legfeljebb a hópelyhek hullását láthattuk. Pedig az óránként látható hullócsillagok száma meghaladta a háromezret.

2000-ben nem volt különleges meteoraktivitás, nem így 2001-ben. Ekkor azonban a jelenség idején nálunk nappal volt, így csak előbb az Amerikában, majd az Ázsiában, ill. Ausztráliában élők gyönyörködhettek a nem mindennapi tűzijátékban.
Az idei évben azonban számunkra szerencsésebben alakul(hat) a helyzet. Az előrejelzések szinte egybehangzóan állítják, hogy az idén különösen nagy aktivitás várható két maximummal, az első november 19-én közép-európai idő szerint hajnali 5 óra körül, a második mintegy 6-7 órával később következik be. Az első maximum Európából, a másik pedig Amerikából figyelhető majd meg.
A következő táblázat négy előrejelzés adatait (a várható maximum időpontját magyar idő szerint, ill. az ideális esetben óránként látható meteorok darabszámát) tartalmazza. Az előrejelzések frissek, felhasználják a tavaly novemberi megfigyelések adatait is.

A perspektivikus hatás miatt úgy tűnik, mintha a hullócsillagok egyetlen kisugárzási pontból, egyazon irányból jönnének. Az égboltnak ezt a pontját nevezzük radiánspontnak. A Leonidák radiánspontja az Oroszlán csillagképben található - innen a raj elnevezése.

A jelzett - elméleti - értékeket csak akkor látnánk, ha a radiáns épp a fejünk felett, a zenitben lenne. Minél alacsonyabban van ugyanis, a Földünket elérő meteoroknak annál kisebb részét láthatjuk. November 19-én majdnem telihold lesz, ennek következtében az egyébként látható meteoroknak becslések szerint mintegy a felét figyelhetjük meg, ami még mindig igen jelentős mennyiség. Magyarországon ugyanakkor a maximum idején a Hold viszonylag alacsonyan lesz az égen, mivel reggel 6 órakor lenyugszik. Összességében azt mondhatjuk, hogy - amennyiben az időjárás engedi - óránként több száz, szerencsés esetben akár ezernél is több meteort láthatunk.

2002. november 17-én 21 óra körül haladunk el az üstökös 1 keringésével ezelőtt, 1965-ben keletkezett porfelhő mellett, ekkor nagy meteorhullás nem várható. 18-án az előrejelzések szerint nem lesz a közelünkben olyan felhő, mely a meteoraktivitás drámai növekedését okozhatná, de azért nem árt ezen a hétfői hajnalon is figyelni az égboltot, mert minden bizonnyal több hullócsillagot láthatunk, mint "közönséges" éjszakákon.

A fenti táblázatban látható, hogy a 4 előrejelzés eredményei nagyon hasonlóak az előrejelzett időpontot és a meteoraktivitás nagyságrendjét tekintve is. Ez természetesen növeli annak az esélyét, hogy különleges látványosságban lehet részünk ezen a keddi hajnalon.

Az 1833-as Leonida-maximum korabeli ábrázolása

A jelenséget rádión keresztül is lehet észlelni oly módon, hogy az URH sávban keresünk egy olyan frekvenciát, ahol nem fogható semmilyen adó. Amikor egy távoli - egyébként nem vehető - adó hangja néhány tizedmásodpercre megszólal, az egy meteor "segítségével" jutott el hozzánk - a keletkező ioncsatorna ugyanis visszaveri a rádióhullámokat. Az ilyen hangok gyakoriságából következtethetünk a meteorraj aktivitására. Borult idő esetén ez az észlelési forma javasolt.

Fontos felhívni a figyelmet a jelenségre, hiszen az előrejelzések szerint a következő években már nem várható az ideihez fogható látványosság. Az üstökös újabb visszatérésére mintegy 30 évet kell várnunk, azonban a Jupiter pályamódosító hatása miatt sajnos sem akkor, sem a 2060-as években nem várhatók ilyen intenzív csillaghullások. Ez azt jelenti, hogy leghamarabb a következő századforduló idején lehet részük hasonló látványban - utódainknak. (Elképzelhető azonban, hogy néhány meteorraj tartogat számunkra némi meglepetést, de az óriási záporok rendkívül ritkák. 2004 augusztusában a szokásos nyári maximumnál - amikor kb. percenként egy meteor látható - némileg intenzívebb csillaghullást várnak a tudósok, de az a mostanival valószínűleg még így sem mérhető össze.)

Legutóbb Magyarországon - az 1999-es záport leszámítva - 1966 novemberében, tehát 36 évvel ezelőtt lehetett hatalmas meteorvihart látni. A Leonidák jelentkezéséről már több évszázaddal ezelőtti feljegyzésekben is beszámoltak. Az 1765-ös nagy csillaghullásról például a következőket írták:

"Csudálatos híreket beszéllettek a szent-Márton napi vásárhelyi sokadalomra járt emberek: látták éjjel 3 órakor, hogy a csillagok összvefutkosván sűrűen dél felé leverték egymást. Tüzes seprűt is, némelyek lófarknak mondták, láttak… Egy franciscanus írta, hogy ő Bihar vármegyéből jövén bé a sebesvári passuson, ugyanakkor mindnyájan látták, hogy egy magyar kard az égen ment napnyugot felé, tartott két órát. Kísérte 3 dárda is, de azok három fertály alatt elenyésztek."

"(1765) Csodálatos jelek… novembernek elein… Nagy égijelek is láttattak, némelyek azt observálták ugyanazon időtájban, hogy szépen megvirradott egy éjszaka, azután ismét mindjárt setétség következett, mely tovább tartott az estvétől fogva virradásig való éjszakánál. Némelyek embereket láttak az egen, kiknek fegyver volt kezekben, némelyek tiszta lévén az ég, a holdból kinyúló világosságot láttak, némelyek mint egy hosszú kötél olyan világosságot láttak az egen, melynek két vége lassan-lassan egybekerült, azután kevés ideig mint egy abroncs úgy látszott, mely elenyészése után vált egy kis felhővé. Rend felett való nagy csillaghullásokat magam is láttam. Isten tudja mi következik reánk!" (Forrás: Halmágyi István naplói 1762-69., ill. Hazánk. III. 1885. 209. oldal.; Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok. Bukarest, 1970. 191. oldal, idézi: Keszthelyi Sándor. Meteor c. csillagászati folyóirat, 1999/12. 53. oldal)

Az elmúlt évszázadok nagy csillaghullásai - egyébként teljesen alaptalanul - félelmet keltettek az emberek körében, hiszen nagyon ritkán következtek be, s szokatlan látványt nyújtottak. Természetesen a most látható jelenségről is elmondható, hogy ránk nézve semmilyen veszélyt nem jelent!

Festmény a Niagara-vízesés felett hulló Leonidákról (1833)

Aki teheti, 2002. november 19-ére (keddre) virradóra a hajnali órákban mindenképpen figyelje az égboltot! Az észlelést 23 óra előtt nem érdemes elkezdeni, mert az esti órákban Leonida-meteorokat semmiképpen nem lehet látni. (Elvétve ekkor is láthatunk hullócsillagokat, de azok biztosan más rajhoz tartoznak, s gyakoriságuk nem lesz feltűnő.) A kora esti órákban ugyanis a radiáns még a látóhatár alatt tartózkodik, s az éjszaka második felében kúszik egyre magasabbra az égen. Az éjfél előtti órák meteorozásra tehát nem, viszont pihenésre kiválóan alkalmasak! A maximum az előrejelzettnél néhány órával előbb is, később is jöhet, de a legvalószínűbb forgatókönyv alapján magyar idő szerint hajnali 5 órakor várható. Érdemes városi fényektől távoli, sötét észlelőhelyet keresni, mert a halványabb meteorok csak ilyen helyről láthatók!

Meg kell említeni, hogy - bármennyire pontosak voltak az elmúlt évek előrejelzései - a fent leírt látványra nincs teljes garancia. Sajnos a csillaghullások időpontjának és a meteoraktivitásnak a pontos meghatározása - ellentétben például a nap- és holdfogyatkozások előrejelzésével, ahol a tévedések legfeljebb néhány másodpercet tesznek ki - nem könnyű feladat. A parányi részecskék mozgása ugyanis jóval kevésbé kiszámítható, mivel a gravitációs erő mellett más tényezők is jelentősen befolyásolják mozgásukat. Az elmúlt 3 évben azonban az előrejelzések beváltak, így bizakodással készülhetünk a különös jelenségre.

Szabadi Péter

Kapcsolodó linkek:
Leonida hullócsillag zápor: -> leonidak.mcse.hu/
Space: -> www.space.com/leonids

1799-es maximum korabeli ábrázolásáról

PaksNET online információk