|  A
Szent István napi ünnepség augusztus 20-án az Ünnepi Szentmisével
kezdődött a Jézus Szíve nagytemplomban, majd a városi ünnepség
folytatódott a templom előtti téren, ahol a Himnusz hangjai
után ünnepi beszédet mondott Hajdú János polgármester. úr.
A beszéd után, Varga Miklós és Koós Réka színművészek előadásában
részletek hangzottak el az István a király című rock operából.
Az új kenyér megszentelése után a paksi ünnepi megemlékezés
a Szózattal zárult.
Államalapításunk és az új kenyér ünnepének részletes programja:
09:00 Ünnepi Szentmise a Jézus Szíve nagytemplomban
09:30 Városi ünnepség a templom előtti téren, Himnusz
09:35 Ünnepi beszédet mond Hajdú János polgármester
09:45 Részletek az István, a király című rockoperából Varga
Miklós és Koós Réka színművészek előadásában
10:05 Az új kenyér megszentelése
10:10 Szózat
Hajdú János, polgármester úr ünnepi beszéde:
Tisztelt Ünneplők, Kedves Paksiak!
Augusztus 20-án a magyar államiságot, a magyar államalapítást
ünnepeljük, Szent István királyt ünnepeljük.
Ma megszegjük az új kenyeret is, nem feledve a régi mondást,
hogy „ha kenyér van, minden van”. És mint minden nap, megköszönjük
Istennek, mindennapi kenyerünket.
A mai nap Istentől kapott, István által közvetített keresztény
hitünk ünnepe is. István az első szent királyunk.
Hatalmas életműve árnyékában hajlamosak vagyunk megfeledkezni
szüleiről, Géza fejedelemről, és feleségéről, Saroltról, az
erdélyi Gyula vezér leányáról.
Ők gyermeküket, Vajkot, születése után hamarosan, 972-ben
megkereszteltették, aki a keresztségben az István nevet kapta.
Még élt Géza fejedelem, amikor István 996-ban feleségül vette
Henrik, bajor herceg lányát, Gizellát.
Ekkorra a kalandozások már véget értek, és a széthullóban
lévő magyar törzsek végveszélybe kerültek, hiszen mind a Bizánci
Birodalom, mind pedig a Német-római Császárság irányából egyaránt
hódítás fenyegetett.
Ezen e helyzeten csak egy határozott, bölcs döntés segíthetett,
a szülők együttes, de sejthetően inkább Sarolt döntése, a
házasság kérdésében.
Ennek a házasságnak köszönhetően vesz véglegesen új irányt
a magyar történelem.
A két keresztény ifjú, István és Gizella házassága mögött
III. Ottó német-római császár támogatása állt. Géza fejedelem
997-es halála után fellángoló örökösödési küzdelemben Koppány
ellenében Istvánt német fegyverek segítik győzelemre.
István azzal válik végképp szimbolikusan is elfogadott európai
keresztény uralkodóvá, hogy III. Ottó közbenjárására II. Szilveszter
pápa koronát küld neki, amivel a hatalmát időközben megszilárdító
fejedelmet 1000 karácsonyán, egyes források szerint 1001 első
napjaiban királlyá koronázzák.
Mondhatnánk mai szóval, hogy Istvánnak jó utat jelöltek ki,
amelyen csak haladnia kellett.
Csakhogy nem így volt Hölgyeim és Uraim, nem így volt Tisztelt
Ünneplő Paksiak, Kedves Barátaim!
István, szülei tisztánlátásának köszönhetően keresztény nevelést,
jó házból való feleséget kapott, amihez, mint látjuk politikai
és fegyveres támogatás is járt, de mindez csak a lehetőséget
teremtette meg számára, hiszen az államalapítás óriási feladata
még elvégezetlen volt.
Államalapító szent királyunk, ez idő tájt szokatlanul hosszú,
41 évi uralkodása alatt emberfeletti munkát végzett:
- elterjesztette a kereszténységet,
- megteremtette az önálló államot, mind a német-római, mind
pedig a bizánci császársággal szemben,
- központi kormányzó hatalmat hozott létre a törzsi önállóság
és a hűbéri hatalom megszüntetésével,
- és úgy tette ezeket, hogy megőrizni hagyta az ősi magyar
szokásokat, vagyis nem hagyta a szomszédos kultúrák tengerében
feloldódni a magyart. Pedig belegondolni is szédítő: keletről
a török-mohamedán, a balkánról a görög-szláv, nyugatról
a latin-német, északról pedig a pogány-szláv kulturális
nyomás fenyegetett.
A kereszténység terjesztésének előmozdítására bajor, cseh
és olasz szerzeteseket hívott be, elrendelte a vasárnap megtartását,
minden tíz falu számára templom építését tette kötelezővé,
10 egyházkerületet alapított, 2 érsekséggel és nyolc püspökséggel.
Mindezek persze a törzsi viszonyok felszámolásához nem bizonyultak
elégségesnek. Több mint két évtizednyi háborúskodás kellett
ahhoz, hogy a kezdetekben neki engedelmeskedő dunántúli és
nyugat felvidéki területeken kívül hatalmát a keleti, erdélyi
területekre is kiterjessze.
A megyék kialakításával egy, a mai napig működő közigazgatási
rendszer alapjait teremtette meg az igazságszolgáltatásnak,
az adóbeszedésnek és a hadi mozgósításnak a vármegyék előjárójához,
a megyésispánhoz való telepítésével. A megyerendszer illetve
az államiság egyik alapvető támasza az egyházi és a magán
birtokrendszer adományozás útján történő kialakítása, szakítva
azzal a felfogással, hogy a fejedelmi család tagjai osztoztak
a fennhatóságuk alá tartozó területeken.
Az új társadalmi rend és az új szokások megszilárdítására
törvényeket alkotott.
Mindezt egy ember cselekedte. István, aki felismerte a szükség
és a lehetőség igen szűk ösvényét, melyen keresztülvezette,
ha kellett keresztül kényszerítette a nemzetnek, akkor még
nem nevezhető népességet.
Értetlenséggel, makacssággal, engedetlenséggel találta magát
szemben. Többnyire kemény erőszakkal gyűrte le mindezeket,
mert az idő elvesztegetése halálos veszedelmet jelentett volna
az akkori helyzetben a magyarságra.
Szenvedést és könnyeket okozott, és nem volt média, amely
segíthette volna a cselekedetei szükségességének megokolásában.
Munkáját személyes tragédiák kísérték, hiszen mindkét fiát
elvesztette. Kibírta, elfogadta Isten embert próbáló akaratát.
Egy ember emberfelettit alkotott, mert szilárd erkölcsi elvek
vezették, mert hitt magában, mert hitt Istenében, és ami talán
a legfontosabb volt: mindig csak a szükséges „rosszat” cselekedte
meg. Ha kellett jutalmazott, ha kellett büntetett. Igazi vezetője
és egyben oltalmazója is lett népének. Hiszen ne feledjük,
nemcsak megteremtette a feudális államot, de 1030-ban, amikor
II. Konrád német császár hadat vezet Magyarországra, István
azt már sikeresen vissza is verte.
1083-ban, augusztus 20-án László király Istvánt Imre herceggel
és nevelőjével, Gellért püspökkel együtt oltárra emeltette,
ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással.
Nagy formátumú, bölcs, messze látó és elhivatott nagy királyunk
szerepe elvitathatatlan a magyarság megmaradása szempontjából.
Bár ma is születnének ilyen emberek, akik megfellebbezhetetlen
erkölcsiséggel mutatnak utat nemzetünknek!
Hiszen ma is szükségünk lenne útmutatásra, amikor sejtjük,
amikor tudjuk, hogy a számunkra „kijelölt”, jelenleg megadatott
út nem egészen jó, illetve nem egészen kedvünkre való.
Ma, amikor az érték az értéktelennel keveredik, és csak kevesen
látják a különbséget. Ma, amikor fontos, szorító feladataink
helyett álproblémákkal foglalkozunk. Ma, amikor a politikusok
és a médiasztárok enyhén szólva is korlátolt értelműeknek
néznek minket, mert nem tudják, hogy még nem tompult el teljesen
az agyunk, még nem homályosodott el teljesen a látásunk, és
még valamennyire különbséget tudunk tenni a valóság és a hamisság
között.
Igen! Nagyon kéne egy mai Szent István, de nem ám csak nekünk
magyaroknak, hanem a világnak is, mert ugyan nem vigasz, de
másutt sem jobb….
De miért is ne lehetne, miért is ne lenne? Hiszen még nem
tompult el teljesen az agyunk és nem is fogjuk hagyni; még
nem homályosult el teljesen a szemünk, és azt sem fogjuk hagyni.
És még egészen jól meg tudjuk különböztetni a valóságot a
hamisságtól, és ennek így is kell maradnia.
Így kell maradnia, mert ezt is ránk hagyta István: tegyünk
különbséget a lényeges és a lényegtelen között. Tudjuk, hogy
mi a jó és mi a rossz. Tudjuk, hogy mit lehet és mit nem.
Amit biztosan nem tehetünk, az az ellenségeskedés jelenlegi
szintjének fenntartása.
Nem szíthatjuk a széthúzást, a nemzet régóta tartó betegségét.
Kimondhatjuk, és mondjuk is ki: az országnak és nekünk személy
szerint megbízható és a nemzetünkhöz hű vezetőkre, politikusokra
van szükségünk.
Tudjuk, az ország helyzete, mint történelmünkben majdnem mindig,
most sem könnyű. Azt is tudjuk, hogy csodák a gazdaságban
ritkán történnek, de a lelkekben történhetnek.
Nem azonnali jólétre vágyunk, hanem békére, nyugalomra, biztonságra.
A nyugodt, békés munka és gyarapodás lehetőségére. A lelkek,
a családok és az otthonok újraépülésének lehetőségére. Derűs
és dolgos hétköznapokra, és emelkedett ünnepekre.
Mindehhez őszinte, hiteles vezetők kellenek, akik ha kell,
mint István, tiltanak, akik, amikor lehet, és van miből, osztanak
és jutalmaznak. Akiktől jó kapni, akiktől példát kaphatunk,
akikből hitet meríthetünk. Akik segítenek visszaadni olyan
szavak eredeti jelentését, mint pl. a hazaszeretet.
Ma is, a kereszténység egyik legnagyobb hazai ünnepén kérjük
a mindenhatót, hogy Szent Istvánhoz hasonló szellemiségű,
népünkért, nemzetünkért, országunkért tenni akaró és tudó,
alázatos vezetőket segítsen nekünk találni itthon Magyarországon,
és itthon Pakson egyaránt.
Kedves Barátaim, Tisztelt Ünneplők!
Nagy nemzeti ünnepeink közül március 15-én és október 23-án
is nemzeti harcainkra, függetlenségi törekvéseinkre emlékezünk.
Augusztus 20. ünnepe azért különbözik az előbbi kettőtől,
mert ezen az ünnepen nem kell szót ejtenünk idegen hatalmak
és idegen hatalmak zsoldosává szegődött magyarok által kivégeztetett
magyar tábornokokról, kivégeztetett miniszterelnökökről, hazafiakról.
Beszélnünk kell viszont arról, hogy mit is jelent magyarnak
lenni.
Wass Albert szerint: elsősorban örömet jelent, mindazt az
örömet, ami becsületes szándékban s a munkában megterem, meg
azt az örömet is jelenti, hogy az igazság mindig erősebb a
hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig szemérmesen eltitkolja
erejét. Második sorban büszkeséget jelent, hogy bírni tudjuk
a szenvedést, amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa
egyrészt megerősödjünk, másrészt pedig tanuljunk belőle, és
igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk.
De ugyanakkor bánatot is jelent, igazi testvéri bánatot azok
miatt, akik számára továbbra is a remény marad magyarságuk
egyetlen vigasztalása.
Magyarnak lenni ma is örömet, bánatot, büszkeséget és erős
elhatározást jelent egyszerre.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok városunk minden polgárának
szép ünnepet, Isten által megáldott jelent, s jövőt.
PaksNET online információk
|