A paksi Városi Múzeum időszaki kiállítása 2008. november 12-én nyílt "A múlt, amire jövő épül" címmel. A készülő Erzsébet Nagy Szálloda és a Lidl Áruház területén a közelmúltban végzet váratlan feltárások eredményeit mutatja be ez a kiállítás. A kiállítást megnyitotta Ódor János Gábor, régész-főmuzeológus a Wosinsky Mór Megyei Múzeum osztályvezetője.

Az ideiglenes tárlat keretében látható leletek három nagy csoportra oszthatók: az V. századból az áruház területéről előkerült maradványok legérdekesebb darabja egy torzított koponya. Az Erzsébet Szállónál a török korból is kerültek elő emberi maradványok, de a kiállítás egyik frekventált darabját is itt találták: egy rejtélyes csaerépedényt, melyen ismeretlen célból lyukakat alakítottak ki.
A leletek harmadik csoportja a XIX. sz.-ból való. Váradyné Péterfi Zsuzsanna, a múzeum igazgaója elmondta: intézményük számára az adja a megelőző-leletmentő munkálatok kiemelt jelentőségét, hogy ez volt az első, nagy felületre kiterjedő ásatás, melyet körszerű eszközökkel szakemberek végeztek.

A nagyszálló egyik cserépkályhája? - kiállításon a Városi Múzeum tabló felirata

A cserépkályha zárt tűzterű, cserepekkel borított, jellegzetesen közép-európai tüzelőberendezés. Kezdetben a főúri rétegek kényelmét szolgálta, majd elterjed a polgárság és a parasztság lakóházaiban is.
A kályhacsempék gyártásánál három alapvető eljárást alkalmaznak. Az edényekhez hasonló csempék korongon készülnek, a sík felületűeket agyaglapokból szabják ki, és állítják össze, a domborműves csempéket sablonba préselve alakítják ki.
A cserépkályha délnémet területeken, az Alpok vidékén alakult ki a II. és a '3. század között, de előtörténete a klasszikus római kultúráig vezet vissza. Szélesebb körű elterjedése a 13-14. századra tehető. Fontosabb központjai a délnémet vidékek, a cseh királyság és a középkori Magyarország területe.
A cserépkályha alakja az egyszerűbb mértani alakzatoktól az összetett formáig sokféle lehet. A különböző korok más-más kályhaalaprajzokat, formákat és díszítéseket részesítettek előnybe.
Az Erzsébet Nagy Szálloda területén végzett ásatáson előkerült kályha részletei a 18. század végére, 19. század elejére jellemző stílusjegyeket viselik magukon.
A klasszicizmus kora kedvelte az egyszerű hengeres vagy hasáb alakú kályhákat. Az érett klasszicizmus idején uralkodóvá válik a hengeres kályha, amelynek tetejét nagyméretű antik váza díszíti. A díszítés jellegzetessége a szimmetria, a világos, mértéktartó formavilág.

Későbronzkori és kelta teleprészletek - kiállításon a Városi Múzeum tabló felirata

Az Erzsébet Szálló udvarának területén végzett fejtárásunk során a legkorábbi régészeti jelenségek a bronzkor végéről kerültek elő (Kr. e. 1400/1300-900/800). Ide tartozik mindenekelőtt egy igen nagy méretű – 25 méter hosszan ásatási felületünkre eső -, szabálytalan alakú gödöregyüttes, amelynek anyagából egy tálat, egy tálkát és egy bögrét sikerült restaurálni, de a gödör több bronztűt és egy kőbuzogány-töredéket is tartalmazott.
A Lidl áruház területén előkerült őskori anyagból kiemelkedik a késő vaskori (Kr. e. 450-Kr. e. I. század vége) kelta népesség hagyatékának bizonyult két épület, amelyek közül az egyik bizonyosan lakóház volt. Az általunk feltárt ház jól illeszkedik a késő vaskori nép eddig megismert lakóépületei közé: téglalap alakú, csaknem függőleges falú, lapos aljú, félig földbe mélyített épület volt, tengelyének két végén egy-egy, közepén pedig egy a tengelytől délre elhelyezkedő cölöplyukkal. Betöltése kevés leletanyagot eredményezett, amelyből mindössze egy kis bögre érdemes a bemutatásra.etria, a világos, mértéktartó formavilág.

Attila népének települése és sírjai- kiállításon a Városi Múzeum tabló felirata

A tervezett Lidl áruház területén folytatott feltárásunkon a rövid időszakot felölelő, s viszonylag ritkán kutatott hun korszak emlékanyaga került elő legnagyobb mennyiségben. Ez az időszak közvetlenül a Római Birodalom bukása után következett és a mai Dunántúl területén nagyjából három évtizedig (Kr. u. 424-455) tartott.
Az ásatáson főleg a településhez tartozó, szabályos, másfél-két méter átmérőjű, egy-másfél méter mély tárológödröket találtunk meg, de előbukkant egy félig földbe mélyített ház is,amelyből eddig országos viszonylatban is kevés került elő. Legközelebb Tolna-Mözs határában – de már a hunok uralmát követő keleti gótok idejéből (456-473) – tártak fel több, téglalap alakú, rövidebb oldalain három-három cölöplyukkal ellátott gödörházat, amelyek közül egynek a makettje is látható a kiállításunkon.
Feltárási területünkön belül, a teleprészlet szélén megtaláltuk a közösség temetőjének kezdeményét is, amely mindössze két sírból állt. Mindkét temetkezés észak-déli tájolású volt, az elhunytak háton fekvő, nyújtott helyzetben nyugodt, karjaik a test mellett nyújtva helyezkedtek el. A sírokat még a népvándorláskorban kirabolták a velük eltemetett értékekért.
Az egyik sírba (11. obj.) 25-30 év körüli nőt temettek. Bal lábszárcsontja mellé mellékletként padkára helyeztek egy marhakoponya-töredéket, lábszárai között pedig egy tyúk comb- és szárnycsontjait tártuk fel. Az eltemetett viseletéhez tartozott a jobb boka belső felé talált réz bokaszíjcsat, a sírrablók által eredeti helyéről kimozdított – de lenyomata alapján eredetileg a mellkas jobb oldalát díszítő – cikádafibula (bogár alakú ruhakapcsolótű), valamint egy szintén másodlagos helyzetű fülbevaló-töredék és néhány gomb töredéke.
A másik sírba (113. obj.) temetett 12-13 éves gyermek (valószínűleg leánygyermek) koponyáját mesterséges módon erőteljesen torzították. A koponyatorzítást fiatal gyermekkorban végezték. Az agykoponyát erős textilcsíkokkal pólyálták be, leggyakrabban két, egymásra csaknem merőleges szorítókötést alkalmazva. Az eltemetett gyermek nyakánál vascsat, felsőteste fölött kisméretű, besimított díszítésű korsó feküdt. Lábszárai között itt is előkerültek egy mellékletként a sírba helyezett, fél csirke csontjai.

Leletek Deák Ferenc korából- kiállításon a Városi Múzeum tabló felirata

Az Erzsébet Szálló udvarán egy – a törvényi szabályozás és az érdeklődés hiányában – régészetileg szinte kutatatlan korszak emlékei is napvilágra kerültek. Feltártunk egy, a szállóhoz tartozó, 19. század közepi, szabályos téglalap alakú, rézsűs oldalú tárolóvermet (talán jégvermet), amelynek szerves anyagú betöltése nagy mennyiségű, változatos leletanyagot (üvegből és agyagból készült főző és tálaló edények töredékei, facövekek, csontlegyező töredéke, stb.) tartalmazott.
Egy másik gödör betöltésének felső részéből klasszicista, henger alakú cserépkályha számos töredékét bontottuk ki. A leletek a gödrökben talált 1846-os téglák tanúsága alapján legkorábban a század derekán kerülhettek a földbe.
A két vitrinben bemutatott, 19, század közepére keltezhető leletanyag kiválóan tükrözi a korabeli üvegművesség és fazekasság változatos formavilágát. A különböző nagyságú ás formájú üvegpalackokban bizonyára a konyhai szükségletekre tartott folyadékokat tárolták.
A vendéglátás igényeit jelzi néhány üvegpohár, egy porcelán tányér és egy gyertyatartó-töredék is.
Szintén a főzés és tálalás során törhettek el és kerültek a funkcióját vesztett tárolóverembe azok a fazék-, tál-, tányér-, fedő-, és korsótöredékek, amelyek kiállításunkon láthatóak. A népi ízlést tükröző kerámia-töredékek közül kiemelkedik néhány, jellegzetes szín-kombinációval készült (kobaltkék – türkizzöld – mangán lila – antimon sárga) habán edénytöredék, amely a korebei asztali edények között is ritkaságnak számított.
A veremből nagy mennyiségben kerültek napvilágra rövid, hegyes facövekek, amelyek ásatási megfigyeléseink szerint a szigetelésre és lefedésre szolgáló szerves anyagot (talán gyékényt) rögzítették a verem rézsűs oldalaihoz.

A hódoltság kori Paks tárgyi emlékei- kiállításon a Városi Múzeum tabló felirata

Az Erzsébet Szálló udvarán a legtöbb régészeti emléket a török kor hagyta maga után.
Ebből a korból származik egy enyhén a földbe süllyesztett falú megújított kemencével ellátott nagyméretű ház, amelynek lemélyedő közepét a megtalált falenyomatok tanúsága szerint fapadlóval burkolták. A kemence sütőfelületének hőtároló képességét összetört cserépedények darabjaival növelték, amelyekből többet is sikerült többé-kevésbé összeállítani. Házunk leletanyagának restaurálása során derült ki, hogy egy alaktalan fémcsomó valójában egymáshoz korrodálódott pénzérméket rejtett. A kis darabszámú éremlelet tanúsága szerint a házat valószínűleg I. Mátyás uralkodása idején (1619-1637) hagyhatták sorsára lakói.
A ház közelében tártuk fel egy lejtős lemenetelű, ovális alakú, legalább két méter mély pince részletét, amely több, kiegészíthető bögre illetve tányérka alakú kályhaszemet, fedőt és korsót is tartalmazott. A ház és a pince között egy kb. négy méter mély, béleletlen kutat tártunk fel. Feltehető, hogy a ház a mellette fekvő pincével és a kúttal együtt egy gazdasági egységet alkotott.
Szintén a török korra keltezhető egy másik, legalább 420 cm mély kút, amelynek 80 cm széles deszkákból álló csapolt faszerkezete 1,5 méter magasan megmaradt. Betöltésében sajnos nem találtunk ép vagy kiegészíthető edényeket, tehát a kutat vélhetőleg rendszeresen tisztították.
Ásatásunk egyik legérdekesebb jelensége egy formáját tekintve szokványos tárológödör, amelyet azonban különlegessé tesz a benne talált nagy mennyiségű vastárgy, valamint a betöltésének tetejére fektetett, szokatlan pózban eltemetett két csontváz. A bizonyára tragikus véget ért két, egyaránt 25-30 év körüli korban elhunyt ember az antropológiai vizsgálatok alapján az életben akár párt is alkothatott. A gödör ívével párhuzamosan fektetett halott nőnek, a behajlított térddel, kissé hátradőlve, szétárt karokkal eltemetett halott pedig férfinak bizonyult. Lehet, hogy csupán véletlen, de a végső nyughelyüknek bizonyult gödör tartalmazta az ásatás legtöbb fémleletét is, köztük a mindennapi élet tárgyai (lábbeli-vasalások, szögek, vasalatok) mellett a korban sem hétköznapi tárgynak számító fegyvereket (csákányfokos, fokosbalta) és lószerszám tartozékait (kengyel, zabla, sarkantyúk).
A hódoltság kori leletanyag érdekessége, hogy nem tartalmazta sem a törökök, sem a törökökkel érkezett délszláv népesség jellegzetes kerámiatárgyait, tehát a szálló udvarán vélhetőleg a török kori Paks magyar lakóinak hagyatékát találtuk meg.

HD minőségű videó!
Az időszaki kiállítás megnyítóján a PaksNET által készült videó HD nínőségbe is megnézhető a You Tube-on illetve itt.
A videómegosztón a videó jobb alsó sarkában HD minőségre, illteve azután teljes képernyőre kapcsolhat!
A HD minnőségű videó itt is megnézhető ha a - a videó elindítása után - menüsor végén a HD feliratra klikkelünk.
A videók megnézéséhez nagy sávszélességre, és igen erős gépre van szükség.

A múlt, amire jövő épül - Közvetlen link:
A videó mérete 872 MB-os, ideje: 9'20, felbontása: HD minőségű.

Képgaléria: - klikkeljen a képre!!!

PaksNET online információk