Paksi Hírnök - 1999.
október 1.
Szüreti mulatság a Sárgödör téren
Ezrek tisztelték meg
jelenlétükkel a Paksi Szüreti Napokat. Nem kevesebb,
mint tizenhárom szponzor segítette az idei szüreti mulatságot,
s persze a szép, napos őszi idő is kedvében járt a gazdáknak,
látogatóknak, ünneplő egybegyűlteknek.
LOVASOK, FOGATOSOK hírverése tudatta, hogy eljött az
ünnep ideje, a század utolsó, szőlőművelő, bort termelő
emberének igaza. Paks és a városkörnyék kitűnő muzsikusai,
táncművészei tisztelték meg a nagyérdeműt, az őszbe
hanyatló várost. A Tűzvirág, a Vadrózsa néptáncegyüttesek,
az elmaradhatatlan örökifjú néptánccsoport, tündéreink,
a paksi Mazsorett-csoport, a városi nyugdíjasklub kórusa,
hangszeres szólisták bemutatója, és vendégművészek:
Gaál Gabriella, Madarász Katalin, Szentendrei Klára,
Oláh Kálmán és zenekara. A vendégváró paksi pincéknek
köszönhetően volt borászati bemutató, árusok kézműves
foglalkozások bemutatkozója.
Az ostorpattogás, a gyönyörű méneket megülő korabeli
ruhákban pompázó lovasok, az ifjúság, és a jövőben való
gondolatok ideje járt. Gazdák, szakemberek úgy gondolják,
hogy a paksi, illetve a városkörnyék díjazott borai
Magyarország kimagasló bortermelő vidékének számító
területről származnak. Ezért a borút-gondolat a szakemberek
véleménye szerint a Paksra irányuló, és egyre erősödő
turisztika fontos alapköve. A hagyományőrzés e gondolat
jegyében építi – mint a paksi szüreti nap sikere is
mutatta – a holnapot, a friss elképzelések, új lehetőségek
kiaknázását, eredményességét biztosítja.
– Évente megérdemlik az újrarendezést a paksi szüreti
napok – mondotta kérdésre válaszolva Magyar János. Györkönyi
illetőségű lévén hasonlítást tesz a györkönyi illetve
a paksi pincesorok közt. – Nem lett volna baj, ha a
szervezők jobban figyelnek a rendezvény időpontjára,
mivel 25-ére estek a szekszárdi szüreti napok is, s
ez vendégelszívó hatást fejthetett volna ki a paksi
rendezvénysorozatra. Úgy tűnik azonban, hogy ez az aggodalom
nem állta meg a helyét. Jómagam nagyra becsülöm a paksi
borok rangját, láthatóan őrzik a tiszteletre méltó tradíciókat.
Délelőtt szüreteltem, délután pedig a paksi bor ízét,
igazát mérlegelve csak azt mondhatom, hogy megérdemelnek
egy misét, egy elismerő főhajtást.
Renáta mindössze hétéves, Németkérről érkezett, a Cseresznyés-pusztai
lovasiskola növendéke, de tiszteletet érdemlően üli
meg a lovat, s büszkén állítja, biztató a jövő és jó
dolog magyarnak lenni.
Igaza lehet, talán az eljövendő évezredben is lehetünk
jó magyarok, s ha el is múlnak ezek a mostani szép szüreti
napok, elszállnak, mint a füst a víz felett, azért mi
tudjuk, hogy visszatérnek, s kétezer őszén újra itt
lesznek velünk.
SZARKA JÓZSEF
|