Álom a gesztenyefák alatt
Paksi Városháza I. évfolyam 2. szám; 2001. július

A történet (álom?) sok-sok évvel ezelőtt kezdődött. Fonyó Lajos emlékezete szerint öt ember - akkor még a polgár szó nem volt ilyen közismert - közösen álmodozott arról, hogy a paksi Duna-partot egyszer szépnek fogják látni. Érdemes név szerint megemlíteni őket: Blazsek Károlyné (Tündi néni), Takács Miklós, Kiszl Károly, Kródi József és a mai alapítványi elnök, Fonyó Lajos.
"Paks egyetlen fás parkja a Duna korzó 70 éves gesztenyefáival szintén nagyon elhanyagolt. Ezt a rendkívül szép, és a Duna mentén egyedülálló sétányt nagyon fontos lenne minél előbb rendbe hozni. Így senki sem élvezheti azt a kitűnő pormentes levegőt, amit egyébként nyújtana." - Fonyó Lajos kuratóriumi elnök szerint ez a néhány mondat Paks monográfiájából elég motiváció volt arra, hogy néhányan úgy gondolják: muszáj valamit tenni a gesztenyesor megmentéséért. Így 1995. május 23-án létrehozták a Paksi Duna-partért Közalapítványt, melynek célja az alapító okirat szerint: A paksi Duna part rehabilitációja.
Induló vagyonuk mindössze 150 ezer forint volt, ezt egészítette ki az önkormányzat és az Atomerőmű, így 1995 végére már másfélmilliós kerettel gazdálkodhattak. Volt mire költeni a pénzt! Aki emlékszik még a régi Duna-partra, és emlékeit összehasonlítja a mai állapottal, az tudja csak igazán értékelni a változásokat!
Vegyük sorba az eddig elért - felmutatható - eredményeket! A Duna-parti sétányra beépítettek 20 darab Schönbrunn típusú padot, 13 öntöttvas kandelábert, 10 virágtartót, szeméttartó kosarakat, vízcsapot - ezek hiánya jócskán megkeserítette évtizedeken keresztül a folyóban való gyönyörködést. Padok kerültek még a Szent István térre és a kompkikötőbe is, biztosítva az egységet a város egyes pontjain. És a gesztenyefákról még nem is beszéltünk, pedig nélkülük ez a part nem lenne ennyire jellegzetes, ennyire egyedi! "Létszámuk" néggyel nőtt az Alapítvány jóvoltából, és a közeljövőben még hét társuk érkezik majd - a nagyközönség nem kis örömére.
Közönségről beszélünk - nem véletlenül. Hiszen az Alapítvány nem elégedett meg a környezetrendezéssel, mondván, mit ér a szép sétány, ha nem népesítik be emberek! Így kitalálták, hogy legyen a nyár a rendezvényeké, a családoké. Az eredmény - azt hiszem - mindenki számára közismert. A közvélemény-kutatások szerint a város lakosságának 85%-a kedveli és látogatja azokat a programokat, melyek itt zajlanak, évről-évre számban és minőségben növekedve.
Kezdődik a sorozat már május elején, a Duna-parti évadnyitóval, és benne a hagyományos halászléfőző versennyel. A folytatásra nem kell soha sokat várni, máris jön a Gyermeknap, mely idén is több ezer embert vonzott a lépcsősorokra. Aztán már csak néhány hét és következnek a Duna-parti nyári esték. Idén is három estén át élvezheti a közönség a művészeti, vagy könnyűzenei kínálatot: június 30-a után július 14-én és 28-án. Aztán az évadzáró nagy rendezvény, a Duna-parti családi napok augusztus 18-19-20-án! Ilyenkor az Erzsébet Szálló mögötti parkban és a vízi színpadon egymást érik a bemutatók, koncertek, kézműves foglalkozások és versenyek. Fonyó Lajos szerint a lépcsősoron 3600 néző fér el, de a tavalyi tűzijátékot kb. 12 ezren nézték végig - partról, csónakból egyaránt. És, ha már a számoknál tartunk: a Duna-átúszás mindig izgalmas színfoltja a rendezvénynek; 2000-ben 540 fő vállalkozott rá, idén, az előzetes számítások szerint mintegy 1000 merész ember vág neki a próba teljesítésének - az ország minden részéből. Bizony, ezek a programok már nemcsak - persze, elsősorban - a paksi lakosoknak szólnak. Hírük eljut már a megyén túlra is, ami akkor is érthető, ha különlegességüket a szép környezet és a Dunán lehorgonyzott vízi színpad jócskán megnöveli.
És itt az ideje, hogy szó essék az Alapítvány támogatóiról is! Az uszályt minden évben a Charon Bt. adja, a vízi színpadot a Neutron Kft. állítja föl. A teljesen kiépített áramszolgáltatásról, a rendezvények villamos ellátásáról a PAVILL Kft. gondoskodik. A PA Rt. már az Alapítvány születésénél ott "bábáskodott", és azóta is jentősen támogatja a rendezvényt. Ugyanígy a paksi önkormányzat is, mely idén hétmillió forintot szánt a programsorozatra. Nagy részt vállal a feladatok megoldásában a Paksi Közművelődési Kht. szakembereivel, azok tapasztalatával, közreműködésével.
A Közalapítvány munkájának elismerését az bizonyítja talán legnyílvánvalóbban, hogy a működésük hat éve alatt hatszorosára nőtt az SZJA 1%-ából ideszánt összeg - tavaly negyedmillió forinttal növelve meg bevételeiket. A vállalkozói támogatások is jelentős, félmilliós tétel jelentenek a kasszában. Persze, nemcsak pénzbeli támogatás lehet segítség! A kuratórium elnöke elmondta, hogy jelenleg 260 ember dolgozik, ingyen, a rendezvények sikeréért. És jönnének még többen is, felajánlva munkájukat, szabadidejüket.
Ki gondolta volna még hat évvel ez hogy ezres tömegek állnak egy cél mögé, ami kézzelfogható, anyagi hasznot ad, és nem is remél. Talán csak az az öt polgár, akik szívügyüknek tekintették a paksi Duna-part megmentését.

Sg