Fél méteresre (sőt olykor nagyobbra is) megnövő, elágazó szárú, dekoratív lenfaj, melynek hazánkban két alfaja is él. A tőalak (subsp. hirsutum) - a szirmokat kivéve - pelyhes-bozontos. A subsp. glabrescens szára és levele kopasz (vagy esetleg a színoldalon kissé molyhosodó). Előbbi levelei tojásdad- vagy elliptikus-lándzsásak, míg az utóbbinak szálas-lándzsás levelei vannak. A virágok álfüzérben fejlődnek. A szirmok 15-20 mm hosszúak, színük halvány vagy sötét liláskék. Termései tokok.

Hasonló rokonai közül az évelő len (L. perenne) és a korábban virágzó hegyi len (L. austriacum) virága égszínkékek; leveleik szálasabbak. A termesztésből esetleg kivaduló házi len (L. usitatissimum) kopasz, kevesebb virágú.

A tavasz végétől a nyár közepéig virágzó növény. A tőalak sztyep- és irtásréteken, száraz tölgyesek tisztásain és szélein él. Löszvölgyeink egyik jellegzetes, virágzáskor már messziről feltűnő vadvirága. Kopasz, jól el különülő alfaja viszont homok-pusztáink bennszülöttje. A Duna túloldalán már a közelben is terem.

A faj pontus-pannon-balkáni elterjedésű. Hazánkban - a számára megfelelő termőhelyeken - szórványosan az ország csaknem egész területén előfordul, néhol - pl. a Mezőföld egyes völgyeiben - ma még erőteljes állományai élnek. Városhatárunkban a Vörösmalom-völgyben a törzsalakkal találkozhatunk.