A tarka sáfrány egyike legkorábban nyíló vadvirágainknak. A tél végi, langyos napsugarak hatására az első virágok gyakran már február közepén - néha még hófoltok között - megjelennek, de termőhelyein az egyszerre nyíló legnagyobb virágmennyiséggel február végétől március közepéig találkozhatunk.

A nősziromfélék családjába (IRIDACEAE) tartozó krókusz növénynemzetség neve a görög "kroké", azaz fonal szóból származik, mely a virágok fonalszerű, 3 ágú bibéjére utal. Sárgát jelentő "sáfrány" szavunk pedig arab eredetű, s ez szintén a bibére, ill. ennek sárga (sokszor vöröses narancssárga) színére vonatkozik. A jóféle sáfrányt (C. sativus) még századunk elején is termesztették, bibéje leves színezőként valamint görcsoldóul szolgált.

A nemzetség zöme a Mediterráneumban él és hegyvidéki növény. Hazánkban vadon 4 faj fordul elő, s ezek mindegyike védett.

A tarka sáfrány kis termetű, mindössze 5-10 cm-es, hagymás növény. Hegyesedő lepellevelei a fehértől a lilásig változó színűek. A 3 külső lepel háti oldalán 3 sötét csíkot láthatunk. E bélyeg jól elkülöníti vadon termő és kerti kultúrába vett rokonaitól is. Levelei fűneműek, csak néhány mm szélesek és-a nemzetségre jellemzően - fehéres középerűek.

Laza, humuszos, homokos-löszös altalajú tölgyesekben, gyepekben, sztyeplejtőkön valamint az ide telepített akácosokban él. Hazánkban éri el elterjedésének ÉNy-i határát. Előfordulásait a Mezőföld és a Duna-Tisza köze déli részének néhány pontjáról, valamint Debrecen környékéről ismerjük. Védelmére megyénkben Szedres mellett, közel 60 hektáron, országos jelentőségű természetvédelmi terület jött létre, 1987-ben. A Paks hegyes-pusztai - országos viszonylatban is kiemelkedő egyedszámú - populáció területi védelme a születőben lévő Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet létrejöttével várható.