A tavaszi hérics a magyar flóra egyik legszebb vadvirága. Nagy méretű (3-6 cm átmérőjű) magánosan fejlődő, fénylő, aranysárga virágai március elejétől május közepéig már messziről felhívják magukra a figyelmet.

A nemzetség a nevét a görög-latin mitológiából ismert Adoniszról, Vénusz kedveséről, a férfiszépség félistenéről kapta. Rendszerint bokrosodó, 30 cm magasra is megnövő évelő.

Sűrűn álló, összetett levelei, finom sallangokra szeldeltek. A boglárkafélék (RANUNCULACEAE) ősi családjának tagja. Változó számú (10-30) sziromlevelet, számos porzót és termőt fejleszt. A külső szirmok és a csészék fonák oldala ibolyás színnel csíkozott. Aszmagtermései csoportot alkotnak.

Eurázsia kontinentális területein elterjedt sztyepnövény. Különféle száraz gyepekben, irtásréteken és legelőkön, karszt-bokorerdőkben, ligetes, melegkedvelő tölgyesekben találkozhatunk vele. Erősen mérgező, így a legelő állatok kerülik. Gyöktörzsét - vizelethajtó, szívnyugtató hatóanyagai miatt - valaha nagy mennyiségben gyűjtötték. Közeli rokona, az erdélyi hérics (A. transsylvanicus), élőhelyeinek megszűnése, ill. az egykori mértéktelen droggyűjtés miatt mára végveszélybe került.

A tavaszi hérics hazánkban ma még sokfelé előfordul, de hiányzik a Nyugat-Dunántúlról és kipusztult az Alföld jelentős részéről. Tolna megye számos pontján (elsősorban a löszborítású vidékeinken) megfigyelhetjük. Városhatárunkban szép állománya él a Juhász-völgyben, de szórványosan előfordul Hegyes-puszta környékén is.