Áradnak a folyók, otthona vesztett családokról, segélyszállítmányokról adnak hírt a médiák. Paks ukrajnai partnervárosát, a négyezer lakosú Visket sem kímélte az áradás. Ezernégyszázan váltak otthontalanná az ott élők közül...

Ezért részint a paksi önkormányzat szervezésében válságstábot alakítottak, hogy segélyakciót szervezzenek. Megkeresték a város jelentősebb vállalkozóit illetve kérték: Paks lakosai is támogassák az akciót pénzzel (készpénzzel és pénzátutalással), ruhaneművel, takarókkal és esetlegesen szállás felajánlásával.

Az elmúlt hét pénteken a terveknek megfelelően érkezett meg egy pótkocsis teherautóval és egy utánfutós mikro-busszal Viskre a gyógyszerekből, élelmiszerekből és ruhákból álló szállítmány. A következő szállítmány várhatóan ezen a héten indul, és hamarosan kiderül az is: hány család, illetve gyermek elhelyezése válik szükségessé paksi befogadó családoknál.

Dr. Molnár KIára, a szállítmány egyik kísérője Viskről hazatérve elmondta, naponta újabb házak dőlnek össze Visken; a hajlék nélkül maradtakat a helyi kórházban, illetve a környékbeli kisebb falvakban, rokonoknál helyezik el.

A paksiak adományait szállítók csak kerülővel tudták megközelíteni a kárpátaljai partnertelepülést, hiszen a legtöbb hidat leszakította az áradó folyó, de így is a segélyszervezetek szállítmányai mellett az elsők között érkezhettek. Az általuk legmegbízhatóbbnak tartott viski közigazgatási szervhez adták le a főként meleg ruhákból, gyógyszerekből álló szállítmányt, amit egyelőre, a rászorulók közötti szétosztás előtt raktárba zártak.

Paksi Hírnök, 1998. november 20.

Viski kisgyerekek Pakson

Az ukrajnai testvérvárosunkat sújtó természeti katasztrófa miatt, harminckilenc - nehéz körülmények közé került - viski kisgyerek harmincegy paksi család segítségnyújtási szándékának és szeretetének köszönhetően mintegy két hétig tartózkodott városunkban. A viski gyerekek december 13-án reggel öt órakor - a vendéglátó családok búcsúztatása után - visszaindultak kárpátaljai otthonukba.

Kedves Polgármester Úr!

A szíves vendéglátásukat megköszönve szeretnénk kis emlékeztetőt hagyni itt töltött két hetünkről. Felejthetetlen marad számunkra a Magyarországra és a Paksra való megérkezésünk. Ma is meghatódva emlékezünk a befogadó családok szeretetteljes várakozására a késői órákban a Városházán. Már az autóbuszban kaptunk szülőktől érdeklődő telefonokat.

A fáradságos út után lehet, hogy kicsit megrémülve az ismeretlentől, de biztosan örömmel fogadták gyermekeink a paksi családok vendégszeretetét. A gyerekektől érdeklődve, őket látogatva, a befogadó családok tagjaival beszélgetve nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a bajba jutott embersorsok egyszeri megsegítéséről van szó, hanem a jövőben barátságok is szövődhetnek eddig ismeretlen családok között.

Nemcsak a családokban, hanem az iskolákban is nagy szeretet vette körül a viski gyerekeket és sok barátra találtak. Van gyermek, aki ajándékba kapott tankönyvekkel tér haza és otthonában folytatja a magyar nyelv tanulását. Egyes iskolákban egész osztálynyi gyerek készített apró ajándékokat - minden napra jutott egy-egy darab a befogadott tanulóknak.

Nagy Noéminek köszönhetően programokban gazdag két hét van mögöttünk. Vendéglátónk, Szucsán Marina pedig igyekezett távoli családunk melegségét pótolni. Pihenésre is jutott időnk, ami az elmúlt napok eseményei után nagyon jól esett.

Köszönjük mindezt Önnek és minden paksi polgárnak. A két hét letelt, hazatérünk otthonunkba. Nem tudjuk milyen lesz a találkozás, de bármilyen jó is volt itt, bármilyen messze voltunk a bajoktól, nekünk ott a hazánk.

A Megváltó születésének közelgő ünnepét otthonunkban, családunkkal, rokonainkkal szeretnénk tölteni, bármilyen mostohák is a körülményeink. Köszönünk minden emberi jóságot. Istentől áldott karácsonyt és boldog, békés új esztendőt kívánunk!

Paks, 1998. december 12.
Hordinszká Natália, Hegedűs Márta

Köszönet

Köszönjük a Bede, Csizmadia, Dudás, Éberling, Farkas, Fekete, Flaisz, Fleisz, Forster, Gulyás, Gyökös, Gyuricza, Hamvas, Hegedűs, Horváth, Iker, Komjáthy, Kósa, Nagy, Dr. Plachy, Sallai, Sas, Szabó, Tóth, Ulbert, Vájer, Vida,  Weisz, Wolf, Szabó és Szucsán családnak, Schönveicz Ferencnek és Molnár Ferencnek, az Atomtransz Kft. autóbuszvezetőinek, a város iskoláinak és mindazoknak a paksi polgároknak, akik közreműködésükkel felejthetetlenné tették a viski gyerekek paksi vendégeskedését.

Paks, 1998. december 12.
Bor Imre   
polgármester

A viskiek a Duna-Parti Családi Napokon

A DUNA-PARTI Családi Napokra meghívást kapott Visk nagyközség delegációja, ahová városunk segélyszállítmányt juttatott az árvízkárosultaknak.

Marko Emilné alpolgármesterasszony köszönetét fejezte ki városunk lakosságának a gyors segítségnyújtásért. Mint mondta, a katasztrófa után egy hét múlva megérkezett Paks első adománya, mely akkor nagyon sokat jelentett az ott élőknek. Szívélyes üdvözletét küldi minden viski polgár a városnak. A mostani látogatás célja azonban az, hogy partnerkapcsolatot szeretnének felvenni Paks városával, ezért is utaztak a rendezvényre. Elsősorban intézmények közötti kapcsolatot törekszenek. Visken két gimnázium is működik, melyben magyar tannyelvű osztályok is vannak, ezért úgy gondolták, ha Paksról is utaznának szaktanárok egy-egy bemutató óra erejéig, többet tudnának nyújtani a diákoknak, amellett, hogy pedagógusaik is tapasztalatokat gyűjthetnek.

A tizenegyezer-ötszáz lelket számláló, főleg magyar és ukrán nemzetiségű községben jelenleg folyik az újjáépítés. Az önkormányzat egyenlőre az intézményekben dolgozók fizetését tudja biztosítani, az óvodákban és iskolákban, a felszerelések beszerzésében és a gyerekek étkeztetésében a kisebb vállalkozásokra támaszkodnak. kétszáznegyvenöt ház vált lakhatatlanná és négyszázkilencvenet kell felújítani. A kormány ígéretéhez híven segítséget nyújtott a rászorulóknak, így a házak építése folyamatban van, és az alpolgármester-asszony bízik abban, hogy mire a tél eljön, addigra mindenki feje fölött fedél lesz. A delegáció vezetője azonban azt is kiemelte, hogy harmincöt családnak maga az önkormányzat épít lakást, és tizenegy családnak vettek kész házat. A feszültséget inkább most az okozza a községben, hogy azok, akiknek a házát fel kell újítani, az újonnan építkezők támogatási pénzösszegének csupán tíz százalékát kapták meg. A kialakult kisebb viták orvoslását az egyház is felvállalja. A lelki élet ápolására itt most nagy szükség van - mondta Derényi István református lelkész, a delegáció tagja. Nagy és nehéz feladat hárult az árvíz idején az egyházakra, de most az újjáépítés idején is van teendő. Soha nem látott pusztítás volt a térségben - fogalmazott a lelkész, mely egy emberéletet is követelt. A megpróbáltatások elviselésében a hitnek nagyon nagy szerepe volt. A református egyházon keresztül összesen ötven segélyszállítmány érkezett, melynek szétosztását a presbiterek segédletével az egyház vállalta magára. A lelkész bízik abban, hogy a látogatása alkalmával felújíthatja Visk és Paks református egyházának kapcsolatát, mely régebben nagyon jól működött, azonban valami miatt megakadt. A Visknek küldött segítséget a lelkész is megköszönte egyháza nevében, és mint mondta: "Isten áldását kéri, hogy az ország népe és Paks városa békességben éljen". -ese-

Paksi Hírnök 1999. augusztus 27.